Durcásan mentem fel a szobámba, törökülésben leültem az ágyamra, kezemet az ölembe raktam, mogorva arcot akartam vágni, hogy amikor apa feljön, bocsánatot kérjen, ahogy szokott, amikor megbántott. De nem jött fel. Fél óráig bírtam egyhelyben ülni, de meguntam, úgyhogy gondoltam átnézek a hugomhoz.
Bekopogtam a szobájába, majd menyitottam miután beengedett. Leültem az ágya melletti székre. A szoba el volt sötétítve, a függönyön keresztül jött be némi fény. Becky éppen valamilyen zenecsatornát nézett, ahol 5 fiú, egy piros emeletes buszon valamilyen egy dologról énekelnek. Becky kikapcsolta a tévét.
-Jól vagy?- kérdezte.
Én erre nem túl sokatmondóan megrántottam a vállam olyan "elvagyok" stílusban. Megfogta az ágyán lévő kezemet, mire halványan elmosolyodtam és megszorítottam a kezét, Erre rátette a másik kezét a kézfogásunkra.
-Annyira szeretlek téged-mondtam, mire egy könycsepp úszott le az arcomon.
-Én is nagyon szeretlek-mondta Becky.
Beültem melléje az ágyba és szorosan magamhoz öleltem.
-Mi ugye örökre együtt leszünk?- kérdezte.
-igen...örökre.- válaszoltam- Sose fogom hagyni hogy bármi bajod essen.
Lassan mindkettőnket elnyomott az álom.
***
Másnap reggel idegesen készülődtem. Az 1. tanítási nap...már az egészet elképzeltem: a tanárok kivételeznek, a diákok vagy sajnálnak vagy cikiznek.
Szó nélkül reggeliztünk majd apa elvitt minket az iskolába.
-Sok sikert, gyerekek!- kiabált utánunk.
-Oké, szia apa!- szóltunk utána kórusba. Megfogtuk egymás kezét Beckyvel. Mi mindig így jöttünk iskolába. Most odanyújtottam a kezemet Adamhez, aki (őszinte csodálkozásomra) megfogta a kezemet. Ez a gimi London egyik legjobb gimnáziuma. Az kapu elég széles volt ahhoz, hogy mindhárman beférjünk rajta. Adam hamar elvált tőlünk, a szekrényéhez sietett. Szorosan megöleltük egymást az elválás előtt. Beckyt elkísértem a szekrényéhez, majd adtam neki egy puszit és a saját szekrényemhez siettem. A szekrényem pont a pompomlányok vezetőjének, Queen-nek a szekrénye mellett van. Minden reggel az pasijával, az egyik focissal csókolózik, így elég nehéz kinyitnom a szekrényem ajtaját. Kivételesen észrevettek és kicsit elhúzodtak, úgyhogy sikeresen ki tudtam venni a spanyolfelszerelésem, mire Queen odajött hozzám.
-Jajj, drágám, hallottam mi történt? Mond, jól vagy?-mondta, miközben megölelt. A pasija pár méterről figyelt minket.
-Megvagyok, kösz.-válaszoltam. Nyilván csak azért törődött velem mert azt hiszi, hogy ez vonzóbbá teszi őt. Hát, sikerült elérnie
-Jó, de ha bármire szükséged van, egy kis lelkizésre, vagy pár divat-tippre rám mindig számíthatsz!- mondta, eléggé lelkesen.
-Oké, kösz.-válaszoltam egy cseppnyi lelkesedés nélkül, majd intettem, mire ő visszaszaladt a pasijához.
Sietnem kellet, ha nem akartam elkésni. Pár másodperccel a becsengő előtt értem be spanyolra, majd beültem a leghátsó sorba, Jeremy mellé.
-Jól vagy?- komolyan miért kérdezi tőlem ezt mindenki?
-Nem.- Jeremyhez őszinte lehettem. Ő nem kérdezősködött, ha látta hogy nincs kedvem beszélni. Csak ekkor vettem észre hogy mindenki engem bámul. Pár másodperc múlva betoppan a tanár.
Mr. Smith odajött hozzám és részvétet nyilvánított. És ez egész nap így ment."Sajnálom", "Részvétem", Jól vagy?" egész nap ezeket a szavakat zúdították rám az emberek, így még inkább elviselhetetlenebb lett a helyzet. Szerencsére délután már nem volt tanítás, csak kórusra kellett mennem. Mr. Sommers a tanárunk a kedvenc tanárom az egész iskolában. A klub vezetése mellett még irodalmat tanít és hamarosan lesz az esküvője az iskolai védőnővel. Amikor beléptem a nagyterembe a többiek már ott voltak. Nem voltunk sokan, csupán 10-en, és mind a lúzerekhez tartoztunk. Persze van az iskolában több jó hangú gyerek is de mind féltik a hírnevüket, ami egy gimnáziumban elengedhetetlen. A kórusosokat mindig megdobálják, leöntik, vagy bedobják a kukába. Nekem csak azért nem volt részem ilyesmiben, mert Jeremy mindig megvédett. Mr.Sommers tudta, hogy nem kérdezzen tőlem olyanokat, hogy jól vagyok-e, mert ő tudta a választ. Egyszerűen megölelt. És én csak egy ölelésre vártam.
-Szeretnél egy szólót?-kérdezte
-Aha-válaszoltam kissé unott hangon.
-És mit szeretnél énekelni?
-Pink Floyd-tól a "goodby blue sky"-t.
-Megértem.
Igen, tényleg ez volt a hangulatomhoz illő dalt. Minden érzésemet beleadtam, hogy tisztán énekeljek. Úgy éreztem sikerült. És a végén mintha egy kicsit megkönnyebbültem volna.Mintha jobban éreztem volna magam .
Remélem tetszett!
xoxo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése