-Hazudik!- kiabáltam már sírástól csukló hangon.
Éreztem ahogy a könnyek egyre úsznak le az arcomon. Úgy érzem, hogy akár a végtelenségig is tudnék sírni. Hogy már sose lesz az életemben semmi jó, semmi öröm. Semmi. Semmi nem lesz olyan mint régen. Így ment egy ideig..én azt kiabáltam, hogy hazugság meg annak szinonímáit az ápolónő pedig próbált lenyugtatni. Ekkor valaki berontott az ajtón, semmilyen kopogás nélkül. Adam sebes léptekkel jött felém, szeme sírástól vörös és duzzadt, én gyorsan kikeltem az ágyból és a nyakába borultam. Mindketten zokogtunk. Kis idő múlva, apu és Becky is bejöttek. Mindkettejük szemén látni, hogy sírtak, de amikor ránk néztek újra neki kezdtek. Mind egybeölelkezve sírtunk, mintha sose fogyhatnánk ki a könnyekből...Legelőször apa hagyta abba.
Gyerekek...most mi lesz velünk?- Senki nem felelt. Aztán újra nekikezdett és folytattuk amíg jól esett.
***
5 nap telt el... a közeli supermarketből valószinűleg már az összes zsebkendő elfogyott. Csak most kezdem igazán felfogni, hogy mi is történt. Azóta volt nálunk a rendőrség, főleg engem kérdeztek ki. Megkértek, hogy próbáljak egy fantomképet rajzolni. Meglepő módon a rajzhoz sincs tehetségem, így a rajzolást rájuk bíztam, én inkább próbáltam leírni. Aztmondták, hogy meg fogják találni a gyilkost és egy olyan helyre viszik ahol nem tud másnak ártani. Jeremy minden nap meglátogatott, együtt sírtunk. Ma reggel végre fel tudtam kelni...merhogy eddig egy éjszakán se bírtam rendesen aludni. Gondoltam gyakorlok egy kicsit éneket hátha attól jobban leszek. A karaoke programban vélenszerűre állítottam a dalokat. Pont anya kedvenc dalát adta ki. Próbáltam nem foglalkozni ezzel a ténnyel és beindítottam a lejátszót. Nem volt vidám dal, de szomórú se, de tele volt érzelemmel. Anya is imádott énekelni. Imádtunk duettezni. Ajj, hogy utálom ezt a múlt időt! Megnyomtam a lejátszógombot. Nem tudtam tisztán énekelni, mert közben a sírás folytogatott. A dal felénél járhattam amikor már nem bírtam tovább a földön és zokogtam, olyan hangosan és erőteljesen ahogy bírtam. Ez a napokban ebben a házban már rutinná vált. A zajra, Jeremy és Adam berontottak a szobába. Jeremy megfogott és magához húzott, próbált lenyugtatni.
- Bella! Nyugodj meg!- próbálkozott Adam
- Nem tudok, nem tudok....nem tudok- már inkább sírtam mint beszéltem.- Ne. Nagyon fáj. Nagyon fáj. Csak múljon már el.Csinálj valamit, hogy elmúljon, csinálj valamit, kérlek!- a hangom kétségbeesett és fájdalmas volt. Pont, mint a lelkiállapotom.
***
- Gyerekek! Ebéd van!- kiabált fel apa az emeletre.
Eddigre már megnyugodtam. Becky szobájában ültünk mindannyian. Nem szóltunk, csak ültünk magunk elé meredve. Kellemes volt. Az ebég gondolom, rendelt kínai lehetett, mint eddig szinte minden nap. Ma vasárnap van. Eddig hétvéngenként mindig anyu főzött. Jeremy kivételével, a keddi eset óta nem mentünk iskolába. De holnap már megyünk, de szerencsére az évben ez lesz az utolsó hét és aztán végigszenvedhetek egy egész nyarat.
Az eddigiektől szokatlanul ma pizza lett rendelve. Épp egy sonkás-kukoricásat kezdtem volna enni amikor apu megszólalt:
- Gyerekek döntést hoztam. Becky kivételével mind elmentek 1 hónapra egy nyaralásra, valami jó helyre, innen jó messze,
-Még mit nem!-szóltam közbe-egy család vagyun és most össze kell tartanunk és Becky nélkül nem megyek sehová!
- Becky még kicsi meg amúgy is nem való neki egy ilyen út! Meg neki kell felügyelő meg szakemberek akik foglalkoznak vele.
-Akkor viszünk egy szakembert is!-kezdtem tényleg nagyon hangosan beszélni. Apa megengedhette magának, hogy felvegyen egyet egy egész útra. Meg hát ő jár jól ha valami tényleg klassz helyre visszük és még fizetünk is neki.
- Félreérted, szívem! Én nem jövök!
-Tessék? Hogyhogy nem?! Hiszen szükségünk van egymásra!
-Nem, nekem egy kis egyedüllétre van szükségem. De majd skypeolunk és tartjuk a kapcsolatot! És erről én döntök! Elmentek, Becky is meg egy ápolója és punktum!- kezdett ő is kicsit ideges lenni.
- De...
-Nem, Izabella, nincs de! Elmentek Los Angelesbe, és vita lezárva.
Los Angeles...marha jó. Igazából alapjában véve jól hangzik egy hónapos nyaralás, egy tök jó helyen, de nem most, nem ebben a helyzetben. Nem nekem.
Kövi rész hamarosan!
xoxo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése